Sorra érnek a karácsonnyal kapcsolatos impulzusok. Az imént épp a csomagolás volt napirenden az egyik közösségi oldalon. Ha most még nem itt tartanék, akkor irigykedve olvastam volna hogy mások már "öltöztetnek", hiszen tényleg jó dolog pár nappal az ünneplés előtt már csak ezzel a hálás feladattal foglalkozni, de igazi kihívást is jelent egyben... csodaszép csomagolópapír, szépséges papírdíszekkel.
A látvány valóban impozáns, ugyanakkor nagyon is elgondolkodtató, hogy az ünnep elmúlásával mi lesz a sorsa ennek a sok szépségnek?
Jómagam is gondban vagyok még most is, mert (és itt következik a szabadkozás, amitől már előre rosszul érzem magam) idén persze elhatároztam, hogy anyagba fogok csomagolni, veszek egy csomót, beszegem három méretben, és így jövőre is, meg azután is, meg azután is ez lesz az, ami megtartja a bontogatás örömét és mégsem végzi kukatöltelékként. Időm természetesen nincs, így szemezünk a tavalyi papírokkal, szerencsére, vagy mentségemre megmaradt jónéhány ív a tavaly használtakból, így legalább re lesz a csomagolás.
Ime a kérdés, a válaszaitokat kommentben várom.
Ti mibe csomagoltok, hogy az a legzöldebb lehessen?
zöldülő
... csak mert szeretem...
2011. december 20., kedd
2011. december 19., hétfő
Karácsony klímabarát módon
Itt van mindjárt a karácsonyfa kérdéskör.
A falut járva legalább hat helyen lehet mifelénk vágott fát kapni, de mint minden évben, idén is biztosan ott fog még árválkodni egy seregnyi a Szenteste után is... Sajnálom ezeket a fákat, még akkor is, ha sokukat azért ültették, hogy egyszer karácsonyfa legyen belőle.
Arról most nem is írok, milyen nagyon rossz látni a halomba hányt, elszáradt fákat egy hónap múltán, rajtuk néhány aranyhajmaradvánnyal, szaloncukordróttal, lifegő papírral...
Reflexből persze, ha becsukom a szemem, érzem a fenyőillatot, azt a semmihez sem fogható, az ünnepet meghatároző illatot, ami végigkísérte a gyerekkoromat, majd a gyerekeimét is. Majdnem.
Talán véletlen, vagy talán egy kis segítség, hogy tavaly nem volt lehetőségünk vágott fenyőhöz jutni, és bár nem a legjobb megoldás (sőt, talán a vágottnál rosszabb is) ha klímabarát megoldást kell választani, de vettünk egy műfenyőt, így idén egészen biztosan ez lesz a nappalinkban felállítva.
Az interneten böngészve a műnél sokkal kreatívabb megoldásokra bukkantam, íme az egyik kedvencem, talán láttátok már:
A falut járva legalább hat helyen lehet mifelénk vágott fát kapni, de mint minden évben, idén is biztosan ott fog még árválkodni egy seregnyi a Szenteste után is... Sajnálom ezeket a fákat, még akkor is, ha sokukat azért ültették, hogy egyszer karácsonyfa legyen belőle.
Arról most nem is írok, milyen nagyon rossz látni a halomba hányt, elszáradt fákat egy hónap múltán, rajtuk néhány aranyhajmaradvánnyal, szaloncukordróttal, lifegő papírral...
Reflexből persze, ha becsukom a szemem, érzem a fenyőillatot, azt a semmihez sem fogható, az ünnepet meghatároző illatot, ami végigkísérte a gyerekkoromat, majd a gyerekeimét is. Majdnem.
Talán véletlen, vagy talán egy kis segítség, hogy tavaly nem volt lehetőségünk vágott fenyőhöz jutni, és bár nem a legjobb megoldás (sőt, talán a vágottnál rosszabb is) ha klímabarát megoldást kell választani, de vettünk egy műfenyőt, így idén egészen biztosan ez lesz a nappalinkban felállítva.
Az interneten böngészve a műnél sokkal kreatívabb megoldásokra bukkantam, íme az egyik kedvencem, talán láttátok már:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)